30/09/2026
Van egy mondat, amit talán túl sokszor elhiszünk.
„Úgysem fog sikerülni.”
Néha mások mondják.
Néha csak éreztetik velünk.
És az is előfordul, hogy egy idő után már mi mondjuk saját magunknak.
Szombaton nem voltam a KekszBirodalomban.
Adrienn volt itt, bár aki ismeri, tudja, hogy ő legszívesebben ki sem jönne a műhelyből. 😊
Ott vártak rá az aznapra megrendelt kekszek, torták és desszertek, amelyeket a lányokkal még be kellett fejezni, feldíszíteni és pontosan olyan állapotban átadni, hogy örömöt okozzanak ott, ahová kerülnek.
Én pedig Budapesten voltam.
Mahjong versenyen. 🀄
Igen. Mahjong. 😄
Több mint tíz éve játszom ennek az ősi kínai játéknak a hivatalos versenyváltozatát.
A hétvégén rendezték a 2026-os Hungarian MCR Opent, ahol 40 magyar és külföldi versenyző ült asztalhoz.
Voltak közöttük nagyon komoly, nemzetközileg jegyzett játékosok is.
Amikor indultam, nagyjából ezt mondták:
„Gyere el. Játszunk egy jót.”
Értettem. 😊
Menjek.
Játsszak.
Érezzem jól magam.
Csak hát megnyerni...
Én valahogy ezt másképp gondoltam.
Leültem.
Játszottam.
És vasárnap este úgy álltam fel az asztaltól, hogy
megnyertem a 2026-os Hungarian MCR Opent! ❤️🀄
És miközben hazafelé jöttem, motoszkált bennem valami.
Aztán tegnapelőtt, zárás körül belépett hozzánk egy hölgy.
Két évvel ezelőtt járt nálunk utoljára.
Azt mondta:
„Őszintén mondom magának, nem gondoltam volna, hogy sokáig itt lesznek.”
Aztán a pultnál állva megevett egy pekándiós kekszet.
Másnap reggel, nem sokkal nyitás után visszajött.
Vitt négyet. Hogy majd megeszi a lányával.
Délután megint megjelent.
Vitt még egyet. 😊
És ma, miközben elkezdtem leírni ezt a történetet...
megint itt volt.
Most már a kislányával.
Leültek.
És megettek egy-egy kekszet. ❤️
Ekkor ért össze bennem ez a két történet.
Mert egy Mahjong-versenynek és a KekszBirodalomnak látszólag tényleg semmi köze egymáshoz.
De talán mégis van.
Mindig lesznek emberek, akiknek lesz véleményük arról, mire vagy képes.
Meddig juthatsz.
Mi fog sikerülni.
És mi nem.
Lehet, hogy szeretetből mondják.
Lehet, hogy féltenek.
Lehet, hogy egyszerűen ezt gondolják.
És ezzel nincs semmi baj.
Egyetlen dologra vigyázz.
Ne legyen valaki más véleménye a Te határod!
Hallgasd meg.
Gondolkodj el rajta.
Tanulj.
Dolgozz.
Próbáld meg.
És aztán Te derítsd ki, mire vagy képes.
Két évvel ezelőtt mi sem tudtuk Adriennel, mi lesz a KekszBirodalomból.
Csak hittünk valamiben.
Aztán dolgoztunk érte.
Napról napra. Kekszről kekszre. Vendégről Vendégre.
És még ma sem tudjuk, meddig vezet ez az út.
De azt már tudjuk, hogy nem szeretnénk másokra bízni, hol legyen a vége.
Talán ezért meséltem el ma Nektek ezt az egészet.
Nem a Mahjong miatt.
És nem azért, hogy elmondhassam, nyertem.
Hanem hátha van most valaki, aki ezt olvassa, és éppen valami előtt áll.
Valami előtt, amit nagyon szeretne.
De valaki azt mondta neki:
„Á, hagyd. Úgysem fog sikerülni.”
Lehet, hogy igaza lesz.
De az is lehet, hogy nem.
Ezt viszont csak egyetlen módon fogod megtudni.
Ha nem hagyod, hogy még azelőtt megállítsanak, hogy elindultál volna. ❤️
Néha az út végén ott lesz egy KekszBirodalom.
Néha egy pekándiós keksz, amiért valaki újra és újra visszajön. 😊
És néha...
egy első hely. 🀄❤️
