13/11/2026
Egy kis szösszenet az életünkből!
Norbival az életben is egy pár vagyunk. Az AGRO-t együtt nyitottuk meg, és azóta is ketten visszük, nap mint nap. 🤍
Amikor évekkel ezelőtt beleszerettem Norbiba, ő már alakította az AGRO-t. Mindig is szerettem benne azt az álmodozót, akinek felcsillan a szeme, amikor mesél egy új ötletről. Az AGRO az ő álma volt, és ahogy közeledett a nyitás, egyre több olyan döntés és feladat várt ránk, amit már együtt vállaltunk.
Embert próbáló időszak volt. Egymást érték a csúszások, a konyhai eszközöket nehezebb volt beszerezni, mint gondoltuk, és amikor eltolódott egy határidő, sokszor az egész következő hetet újra kellett szerveznünk. Nagyon sok munka volt abban a pillanatban, amikor végre fogadhattuk az első vendégeinket.
Abban reménykedtünk, hogy vidéken sok olyan termelőt és beszállítót találunk, akikkel hosszú távon együtt dolgozhatunk. Szerettük volna személyesen ismerni azokat, akiktől az alapanyagaink érkeznek, és ahhoz igazítani az étlapot, ami éppen terem a környéken. Sok keresés, telefon és egyeztetés kellett ahhoz, hogy megtaláljuk azokat, akikkel ez a gyakorlatban is működik.
Norbi az AGRO séfje és tulajdonosa, én pedig a párja és a tulajdonostársa vagyok. Szeretek a hátországa lenni. Van, amikor ez egy hosszú beszélgetést jelent arról, merre menjünk tovább, máskor egyszerűen átveszek tőle egy feladatot. És amikor nekem van nehéz napom, én is számíthatok rá. A magam részét is hozzáteszem ahhoz, amit ő megálmodott. A vendégtérben fogadlak benneteket, az alkoholmentes italokon dolgozom, és a hidegpályán meg a desszerteknél is ott van a kezem munkája.
Most, hogy Norbi látványkonyhája díjat kapott, eszembe jutott, mennyi mindenen mentünk keresztül, mire eljutottunk idáig. Nagyon büszke vagyok rá. És amikor egy sűrű estén összenézünk a konyha üvegfalán át, arra gondolok, milyen jó, hogy pont vele csinálom ezt az egészet.
Vivi