23/06/2016
Búcsúzunk.
Július 1-ével bezár a Zümi presszó és maga mögött hagy 30 évet.
1985. augusztus 4-én nyitott, 3 évvel születésem előtt. Családi vállalkozásunk a legkorábbi élményeim közé tartozik. Gyerekként nekem a Zümi a családon kívül a kinder tojást, vaníliás fagyit, flippert, játékgépeket, biciklizést az utcán, és az eladósdit jelentette. Utóbbi gyakorlatilag annyi, hogy kipakoltam poharakat meg mindenfélét amit találtam, raktam rá árcédulát (azok készítése érdekelt igazán), majd "árultam" őket a vendégeknek a kispulton. Sajnos anyunak mindig fel kellett világosítania őket, hogy azok a dolgok igazából nem eladóak, csak a gyerek van megőrülve a marketingeskedésért. Nem igazán volt árérzékem, így egy Stella-s pohár simán került 2000 Ft-ba (1996-ban). Emellett néha besegítettem anyuéknak dolgozni még kisiskolásként, amit kifejezetten élveztem. Nagyon bírtam a vendégek megilletődését, ahogy egy tizenpár éves gyerek veszi fel a randelésüket. Kaptam ám 100 forintot is egy órára.
Ha Zümi, akkor Zsiga. A békebeli Zümi minden hétvégén hangos volt az élőzenétől. Legkedvesebb zenészünk Zsiga volt, aki folyton olyan hangulatot teremtett, hogy sokan csak miatta jöttek. Hát na, tehetséges ember. Miatta tanultam meg zongorázni, mert úgy akartam játszani, mint ő. Emlékszem egyszer "komponáltam" egy dalt a kottafüzetébe (ami annyit jelent, hogy összefirkáltam) és megkértem hogy játsza le. Pár vendég felnézett, hogy mi a franc szól.
Ha Zümi, akkor apa. Édesapám, a vállalkozó. Így nőttem fel. Nem csoda hogy folyton vállalkozáson jár az eszem, benne van a véremben, hogy lennie kell valaminek munka terén ami a "gyermeked". Mindig is apu volt a döntéshozó a Zümi ügyeiben (miután anyu jól meggyőzte a dologról), ami kifejezetten jó példakép volt számomra. Jól esett figyelni, ahogy beszélget az alkalmazottakkal, meg úgy am block ahogy tett-vett a "gyermekében". Édesapámat a vendéglátás királyának gondolom ma is. A kiszolgáláson, részeg vendégkezelésen, tányéregyensúlyozáson kívül van egy különleges kisugárzása ami minden bulit minőségivé alakít. Ha ő a hoszt, a vendégek jó kezekben vannak. Ezt valahogy én is próbáltam elsajátítani, ha mehívok valakit vacsorára, akkor nem csak "eszünk valamit oszt jóvan", hanem "úristen minden pörfiktnek kell lennie!", nem maradhat egy perc sem amikor valaki éhes/szomjas/unatkozik. Ezt aputól tanultam.
Ha Zümi, akkor anya. Édesanyám, a vállalkozó. Ja bizony, és nem csak pultos, ahogy "hivatalosan" nevezik. Valahol hallottam a mondást, hogy egyes kapcsolatokban a férfi a "fej", de a nő a "nyak". Na az én szüleim pont ilyenek. Apu vezeti a Zümit, de anyu navigál. Szerintem tökéletes páros. A pénzügyi dolgokat egy az egyben anyu vitte mindig is, valahogy benne vannak a vérében a számok meg az Excel táblák (te jó ég). Ezt apu is tudja, így mindig hagyta őt számvarázsolni. Emmellett (ezt most í]y elég szar leírni), de be kell ismerjem, hogy anyu kimondottan jó nő. Ezt tudja minden vendég, meg az osztálytársaim is folyton ezzel basztattak anno... szóval igaz. Ezért anyunak megannyi kellemes és kellemetlen percet kellett megélnie a presszó pultosaként. Mondjuk úgy, hogy megedződött, úgyhogy ne packázz vele, mert simán kirak az utcára.
Ha Zümi, akkor vendégek. Apuék korosztálya Debrecenből egytől egyik hallottak már a Zümiről. Sok érdekes esemény központja lehetett az ő életükben is. Volt már mindenféle rendezvényünk, volt rablás, betörés, lopás, esküvő, ballagás, leánybúszú, minden. Akkoriban még a város azon a része is jobban működött közösségi téren, nem csak a főutca körül. Illetve hát egy presszóban töltött este elégséges mulatásnak számított.
Ezúton búszúzunk, búszúzom, ifj. Szűcs György, édesapám és édesanyám másik gyermekétől, megannyi emlékem helyszínétől, a Zümitől. Legyen ez egy új fejezet kezdete, és legyen ez egy örömteli esemény. Erre ugyanis már sok sok éve vártunk (apu is és anyu is). Így boldogan engedjük el a Zümit, hogy mindannyian valami újba foghasunk, legyen az pihenés, vagy később talán valami más is. Köszönjük vendégeinknek a hűséget és a sok boldog pillanatot, és kapják be mindennyian akik telehányták a budit.
- Gyuri
