26/03/2025
Süssetek Korvapuustit vagyis finn fahéjas fültekercset!
Kardamomot török mozsárban, és közben Helsinkire gondolok, pontosabban az öböl partjára Töölőben, még annál is pontosabban a Regatta kávéházra ott a vízparton, ahol lobogó tűz mellett kis asztaloknál ülve lehet kávézni, a vizet bámulni, és legfőképpen korvapuustit enni, és mivel én oda mindig hosszú séták után, tehát igencsak megéhezve tértem be, szerintem ott árulják a legjobbat egész Helsinkiben.
Finnország most kimondhatatlanul messze van, a korvapuusti viszont csak pár órányira, nemsokára meggyúrom, megvárom, amíg szépen megkel, aztán feltekerem, megformázom és megsütöm, és kész, itt lesz a konyhában egy szép darab Finnország. (Nem, nem akarok arra gondolni, hogy ennyi idő alatt akár oda is repülhetnék, vagyis mért is ne, hiszen végül is az is történik majd, amikor beleharapok a friss, csupa cukor, csupa fahéj süteménybe, akkor tulajdonképpen odarepülök egy kicsit.)
Igen, a korvapuusti egy sütemény, fahéjas édes kelt tészta, vagyis finn fahéjas fültekercs (merthogy fül formája van, de erről majd később). Persze finnül ez sokkal jobban hangzik, korvapuszti, korvapuszti, korvapuszti, ismételgetem, közben a kardamom már szépen megtört a mozsárban, zöld kardamom kell bele, nem fekete, ezt én a saját bőrömön tanultam meg, amikor először csináltam korvapuustit, akkor finom füstölt fekete kardamomot törtem bele – ártani éppen nem ártott neki, de használni se használt, szóval érdemes a zöld kardamomnál maradni.
Ha a kardamomból megtört már egy jó evőkanálnyi, akkor szépen összekeverem és megdagasztom a tésztát, ez az édes kardamomos kelt tészta, Finnországban pullának hívják, és sokfajta sütemény alapját adja, még fonott kalács is készül belőle.
Liszt, tej, tojás, cukor, vaj, élesztő, só meg a kardamom, ezt kell összegyúrni és langyos helyen kelni hagyni. (Arányok: fél kiló liszthez két deci tej, másfél felvert tojás – a maradék fél pont jó lesz majd megkenni a megformázott süteményeket – tíz deka vaj, egy hüvelykujjnyi friss élesztő, egy kiskanál só és egy evőkanál kardamom kell.)
Amíg a tészta kel, összerakom a fahéjas krémet, tíz deka vajat összekeverek ugyanannyi cukorral és két evőkanál fahéjjal – volt, hogy cifráztam egy kicsit, és tettem bele egy kevés saját készítésű vaníliaaromát, egyszer pedig nagy merészen tíz deka marcipánt is reszeltem bele – úgy is nagyon finom volt.
Nem lenne muszáj krémet keverni, lehetne csak simán megkenni a kinyújtott tésztát vajjal, aztán elég lenne megszórni fahéjjal és cukorral, de én mégiscsak krémet keverek, közben úgy ismételgetem a sütemény nevét, mintha valami varázsige volna, a tamperei piros ház jut eszembe, ahol a tóparton laktunk, a sötét fenyőkkel borított, közepesen meredek domboldalra gondolok, arra, ahogy megyek felfelé a fák között, abban a nagy-nagy csendben, amilyet csak a fenyőtűk szőnyege tud megteremteni, nemsokára elérek majd egy nagy sziklához, felsétálok a mohás grániton, egészen a tetejéig, onnan meglátom majd a tavat, ahonnan nemrég elindultam.
Ha kész a fahéjas töltelék, és a tészta is megkelt, kettészedem, mind a két részt téglalap alakúra nyújtom, megkenem a krémmel, és feltekerem. Most már csak meg kell formázni a fültekercseket, ez úgy történik, hogy a feltekert tésztahengert trapéz alakú szeletekre vágom, aztán ezeket a trapézszeleteket úgy fordítom, hogy alul legyen a hosszú, felül pedig a rövid részük, a trapézok tetejét egy fakanálnyéllel ügyesen megnyomom, hogy a nyél két oldalán a feltekert tészta ferdére vágott felületének a nyomás hatására elcsusszanjanak kicsit egymáson a rétegei, és így előálljon a két fül, vagy legalábbis az, amit a finnek annak néznek – ez sokkal egyszerűbb annál, mint amilyennek hangzik, persze lehetne csak simán csigákat csinálni a tésztából, de az csak feleennyire volna egzotikus. (Szerk: A vágásról és formázásról beszúrtam egy kollázst a hozzászólásokba.)
Most már csak meg kell kenni a füleket a gondosan félretett felvert tojással, aztán meg kell szórni kristálycukorral – vagy jégcukorral, ahogy a finnek teszik –, aztán húsz perc a 180 fokos sütőben, és már elő is áll az első tepsi igazi finn korvapuusti.
Nem könnyű kivárni, amíg meghűl, én a töölői öböl homokos tengerpartjára gondolok, a jégbordákra, amiket az első igazi tavaszi napon sodor ki a szárazföldre a szél, arra, milyen jó is belekapaszkodni egy csésze kávéba, milyen jó is beleharapni a korvapuustiba. Finnországban mindig hazagondoltam olyankor, most meg Finnországra gondolok.
Hozzávalók: a tésztához: 50 dkg liszt, 2 dl tej, 1,5 felvert tojás, 10 dkg vaj, 2,5 dkg friss élesztő, 1 kiskanál só, 1 evőkanál kardamom
a töltelékhez: 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 2 evőkanál őrölt fahéj
A képen frissen sült fültekercsek, Anna szép Iittalateritőjén.
