18/06/2016
Kedves Vendégeink, Barátaink!
Picit megállunk. Hosszú időre elköszönünk. Átgondolunk pár dolgot.
Köszönjük azoknak, akik az elmúlt nyolc hónapban nálunk jártak, nálunk vacsoráztak, nálunk találtak egy kis időre otthonra, ették, amit vacsorára főztünk, belesüppedtek a kis világunkba, köszönjük a sok katartikus élményt, a sok meleg ölelést ismerősöktől és ismeretlenektől, a rengeteg elismerő, gratuláló üzenetet, levelet, közös képet, mosolyt, asztal mellé húzott széket, beszélgetést, csendes együttléteket, nevetéseket. Köszönjük azoknak, akik kiváncsiak voltak ránk, akik értékelték a munkánkat, morális, fizikai, emocionális, mentális ottlétünket minden porcikánkban, a kétéves előkészítő munkát, országjárást, a minden estére kézzel, egyenként válogatott, minőségi hazai alapanyagokat, hetente változó friss, szezonális étlappal. Köszönjük azoknak, akik értékelték az 1874-es Ybl műemléképület adta klasszikus megágyazás és az egyedileg, egyenként kézzel készített étkészleteink darabjaiban a magyar kortárs tervezők dinamizmusának, alázatos, elegáns minimalizmusát. Köszönjük az érzést, amit akkor éreztünk, amikor ránéztünk azok arcára, akik végigsimították az ujjaikkal a tányérak széleit, hogy ezzel tudtuk, ott akkor, vendég és alkotó keze, története találkozik térben és időben összesűrűsödve, vagy amit az arcokon láttunk, amikor az idő múlását szimbolizáló sajtoknak, sonkáknak megágyazó, a súlyában és anyagában a jelenre emlékeztető betontálat a kezükbe adtuk. Köszönjük azoknak, akiket a szándékosan nyitottra tervezett kis konyhánkból figyelhettünk -mert nálunk nem csupn azért készült átláthatóvá a konyha, hogy látszódhasson a bent zajló folyamat, hanem hogy mi is lássunk kifelé, tapintsuk a tekinteteket, a vendégek érzéseit, hangulatát. Köszönjük, hogy főzhettünk Jane Goodall-nak, Isabelle Legeronnak, Rupert Parkernek, magyar hegymászónőnek, holland bárónőnek, amerikai diplomatáknak, külföldre költözött de pár órára újra itthon lévő, itthont szerető magyaroknak, fiatalnak, idősnek, szomorúnak, vidámnak, betegségből gyógyulást, házassági évfordulót, eljegyzést, születésnapot vagy épp csak az életet ünneplő embereknek. Köszönjük az emlékbe otthagyott könyveket, beírásokat, üzeneteket, nadrágtartót, süteményt, virágot, eperkrémet, ölelést, tiszta, sokatmondó tekinteteket, hosszú beszélgetéseket. Köszönjük az elmondhatatlanul magasra emelő visszajelzéseket az alapanyagokról, s az ételeinkről, a hihetetlen összehasonlításokat álmunkban nem gondolt helyekkel, országokkal, városokkal. Köszönjük azoknak, akik érezték és értékelték azt a békét, amit a küszöbön túli világhoz képest megteremtettünk, akik nézték a tüzet a kandallóban. Köszönjük azoknak, akik elmélyedtek abban a körforgásban, amit az ételeinknek megágyazó kottáink jelentettek, amit finom, izgalmas zeneirodalmi kutatás előzött meg. Köszönjük azoknak, akik Koppenhágában, Berlinben, Barcelonában, Párizsban megélt élményekhez hasonlítottak minket. Köszönjük azoknak, akik nem jutottak szóhoz, mert abból is tudtunk mindent. Köszönjük, hogy az elmúlt nyolc hónapban több mint huszonöt országból érkeztek vendégeink, s tették jelenlétükkel a Világ közepévé a kis negyvenkilencésfél négyzetméterünket. Köszönjük azoknak, akik velünk együtt tudtak örülni az apró lépéseknek az előkészítéstől kezdve, s azoknak még inkább, akik a nagy lépéseknek is. Köszönjük a rengetek felkérést, meghívást, köszönjük az újságíróknak, akik észrevettek minket, eljöttek, értékeltek, elismertek, s a lehetőséggel-tollal a kezükben megörökítettek minket, benne a munkánkat, az üzenetünket. Köszönjük, hogy ezt tisztán, nem meghívásra, nem fizetés ellenében tették, hanem ránk találtak. Köszönjük azoknak a külföldi fórumoknak, elismert gasztrofelületeknek, akik elképesztő tiszta, felemelő, gratuláló és elimerő, baráti hanggal szóltak rólunk, hogy értették, érezték az egészet. Köszönjük, hogy ilyenformán a történetünk rövid időn belül eljutott Kanadába, az Egyesült Államokba, Norvégiába, Londonba, Franciaországba - s velünk együtt azoknak a hazai termelőknek, tenyésztőknek, kortárs alkotóknak a története, mindennapi munkája is, akikkel együtt csináltuk. Hogy méltóképpen, szerényen, tisztán, őszintén, vidáman és odaadással képviselhettük az országot, mert felmértük és vállaltuk, hogy egy este egy bisztróban erről is szól, közös történet.
Köszönjük, hogy rengeteget tanulhattunk, emberekről, vállalkozásról, az országról, a Világról, a barátságról, a szakmáról, a dolgok működéséről, úgy hogy közben önmagunk tudtunk maradni.
Köszönjük a Szüleinknek, hogy mindvégig, minden nap velünk voltak gondolattal, szeretettel, távolról is. Köszönjük a Barátainknak, akik szintén elindultak és odaértek. Azoknak is, akikkel a nyitóvacsora óta nem találkoztunk, távolmaradásuk elgondolkodtató és tanulságos. Köszönjük azoknak, akik támogattak minket és gratuláltak és azoknak is, akik nem.
Végül köszönjük azoknak, akik hisznek abban, hogy ma Magyarországon, őszinte, tiszta értékek mentén, kitartással, becsületes munkával, szeretettel, szerénységgel, harsányság, tolakodás nélkül felépíthető valami, megalkuvások, kompromisszumok, kapcsolatok, rásegítések nélkül, valamit ami értékes, s értéke megosztható másokkal, egy országgal és azon túl is. Köszönjük azoknak, akik hisznek abban, hogy két magyar fiatal, hogy két magyar nő képes erre. Büszkék vagyunk minden egyes napra, percre, amit beletettünk. Mert megcsináltuk. És mert meg lehet csinálni.
A szokásos nyitvatartással még négy napot vagyunk nyitva. Négy este, négy vacsorán találkozunk (június 18., június 21., június 22., június 23.), s csütörtökön egy időre elköszönünk. Az utolsó pár napra kizárólag asztalfoglalással tudjuk fogadni a vendégeket, elköszönéseket. Köszönjük. Foglalás: [email protected]
Végül köszönjük azoknak, akik ide, az utolsó sorhoz is elértek.És velünk együtt hisznek abban, hogy van, ami csak hosszan mondható el és elég bátrak az őszinteséghez.
Szeretettel,
Zsófi&Évi
