15/09/2026
Amennyit felvesz
Ezt a címet adtuk a Bonne Chance executive séfjének, Pivonka Richárdnak a bemutatkozó vacsorájához.
Kóstoltunk, változtattunk, újrakezdtünk, visszatettünk valamit, amit két nappal korábban kivettünk. Volt, amit grammra mértünk, és volt, amit egyszerűen addig alakítottunk, amíg azt nem éreztük, hogy most már jó és nem tudom hányszor mondtuk aznap, hogy amennyit felvesz.
Aztán eljött az este, megtelt minden asztal, és mi bent csak izgatottan hallgattuk az evőeszközök zörgését, a konyhába beszűrődő beszélgetést.
Talán ezt szeretem a legjobban a vendéglátásban.
Mert lehet tökéletesen megtervezni egy menüt, pontosan kiszámolni az adagokat, megteríteni az asztalt, beállítani a fényeket, kiválasztani a bort, és százszor végig menni azon, hogy mikor mi következik. De azt, hogy mi történik majd emberek között egy asztalnál, az kitalálhatatlan.
Az üdvözlő falat a zalai dödölle volt, pirított, darált tepertőbe mártva, tökmagolajos tejfölhabbal... Az első fogásunk volt a lesütött hús, málnaecetben marinált salotta hagymával, frissen sült kenyérrel, ezt követte a pisztrángos rétes, kovászos uborka krémmel. Már kellett valami édes így megérkezett a Nagyik szilvás gombóca, pirosribizlis mártásban, fekete szederrel töltött szilvával a belsejében. Ha ez nem lett volna elég, akkor jött a töltött káposzta, nem a megszokott verzióban, bükkfafüstös angolszalonnával. Ilyenkor éri el egy menü azt a pontot, amikor kell valami meghökkentő, így érkezett a Bonne Chance Csillagból készült granita, friss levendulavirággal, üdén, keserűn, savanyún édesen. Azt hihetnétek, hogy itt a vége, de nem. Még jött vaníliahabbal a csokoládés hatlapos, amelyhez a vendégek kis üvegben ismeretlen port kaptak, amelyet a habra kellett szórniuk. Pár szemöldök felszökött, de mondtuk nekik, hogy csak nyugodtan:) Aztán jött a nevetés, mert a por valójában robbanós cukorka volt. És jöttek az emlékek, mindenki mesélte, mikor evett ilyet, hol evett ilyet. És érkezett a záró falat, az ünnepi asztalok elengedhetetlen sütije, a lekváros linzer, házi sárgabarack lekvárral.
Vannak dolgok, amiknek meg kell adni a módját. A vacsora végén az új séf megkapta az első Bonne Chance séfkabátját és a ház kulcsát. Bonne chance, Pivonka Richárd, a szó minden értelmében:)
A mai világ arról szól, hogy mindenből többet akarunk. Több programot, több élményt, több embert, több információt, több választási lehetőséget. Mi ezen az estén nem akartunk többet.
Egy estét, akartunk. Egy menüt. Időt arra, hogy végig lehessen kóstolni amit terveztünk. Embereket, akiknek nem kell közben máshol lenniük. Embereket, akiknek nem jut eszébe egy estére a közösségi média, a telefon, a görgetés.
És azt hiszem, sikerült.
Nem azért, mert minden gramm pontosan ott volt, ahová terveztük, vagy mert minden úgy történt, ahogy a forgatókönyvben szerepelt. Még véletlen sem.
Hanem azért, mert egy ponton már nem a vacsora volt a fontos. Hanem az élmények, emlékek, érzések.
Örömkonyhát akarunk, lélekkel. Semmiből nem többet, mint "Amennyit felvesz". Ez az, amit álmodtunk.
Az Amennyit felvesz vacsora sorozat következő dátuma október 9. A fele jegy már elkelt. A menü most is titok és csak az asztalnál derül ki.
Köszönjük azoknak, akik velünk voltak!
